"A kislányommal karácsonykor éppen a Stuart Little kisegeret néztük a tévében, s egyszer csak megláttam. Ott volt a tévében, ott a filmen! Először el sem hittem. Az Alvó nő fekete vázával, Berény Róbert festménye, amit már olyan régóta kerestem" - meséli Barki Gergely művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa, Berény Róbert életművének elszánt és tevékeny kutatója. Mi meg hisszük is, meg nem is. "Felvettem a kapcsolatot a film forgalmazóival, akik tudtak a képről, de nem volt a produkció nyilvántartásában, így nem találták. Sorba jöttek az e-mailek, mindenki emlékezett a képre - még a rendező is írt -, de senki nem tudta, hol van. Úgy gondoltam, itt a vége a történetnek, kész, ennyi. A fene egye meg, végre fölbukkant, és akkor kiderül, hogy elveszett megint."
Egy váratlan üzenet nyomán aztán mégis létrejött az egykori kellékes - aki egy pasadenai kereskedőnél (először a stúdió számára) vásárolta meg bagóért a neki is ismeretlen festményt - és Barki találkozója. "Megbeszéltük, hogy a washingtoni National Gallery bejáratánál találkozunk. A múzeumnak négy bejárata is van, én az egyiknél vártam, ő a másiknál. Nem találtuk meg egymást, de bement hóna alatt a képpel, amiért a biztonsági őrök majdnem bilincsbe fogták szegényt... Aztán nagy nehezen csak rátaláltunk egymásra."
A sztori a múzeum előtti park gyepén zárult. "Kibontottuk - egy hot dog árustól kértünk csavarhúzót -, levettük a kép hátoldalát, és minden ott volt rajta, úgy, ahogy lennie kell..."
*
A lelet és a majdnem hihetetlen történet azért is bizonyul különösen izgalmasnak, mert mindeközben egy képkereső akció zajlik Magyarországon, ami a maga nemében példátlan kultúrmisszió: megtalálni a Nyolcak elveszett képeit. Az 1909 és 1912 között működő festőcsoport - Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos - már ismert és nemrégiben talált műveiből centenáriumi kiállítás nyílt december 10-én Pécsen. A háromszintes tárlat a Nyolcak három kiállítását rekonstruálja. Mivel a művek jelentős része - az elmúlt körülbelül száz évben - elveszett, sok esetben nagyméretű tablókkal egészítették ki az eredeti műtárgyak sorát. A kiállításhoz tartozik az a fekete-fehér fotókból és reprodukciókból álló gyűjtemény is, amit figyelemfelkeltő gesztusként magáról a keresőakcióról állítottak össze és mutattak be két budapesti galériában.
Az akció kétségkívül sikeresnek mondható, a felhívásra több tulajdonos is jelentkezett - "ez bizony nálunk van" -, és szívesen adták kölcsön a kiállításra. Eddig nyolc olajfestményt és három vagy négy grafikát találtak, de Barki és társai remélik, hogy a nagyszabású pécsi kiállítás még több képet csalogat elő.
A nyomozás kiderítette azt is, hogy az MNG öt festménye vendégszerepel különböző állami helyeken, de hiteles kimutatás nincsen róluk - úgy kell bekopogni mindenhová, hogy bocsánat, nincs itt egy Kernstok? Így került elő a parlament elnökének irodájából történetesen egy Kernstok, míg az MTA raktárából egy Tihanyi. Még a kiállítás ideje alatt érkezik meg Ausztráliából - legkésőbb márciusig - egy nagyméretű Orbán Dezső-akt is, amely akár a Nyolcak egyik csúcsteljesítményeként értékelhető.
*
"A Nyolcak művészcsoport május hóra tervezett kiállítását az őszre halasztotta el, és november vagy december hóban fogja a Nemzeti Szalonban rendezni" - adta hírül 1912. április 7-én a Világ című polgári radikális napilap.
Az idézett sorokat akár manapság is olvashatnánk. Úgy látszik, tradícióvá vált a "megfelelő" időzítés, mert pontosan ebben az ütemben indult (volna) az idei pécsi centenáriumi kiállítás is. Május helyett november 30-ára, majd "technikai okokra" hivatkozva - a közbeszerzési pályázaton egymás ellen licitáló szállítócégek vitája miatt - decemberre napolták el a megnyitót.
A tagadhatatlanul formabontó kezdeményezés alapját jelentő bázisanyagot ismeretlen helyen lévő festmények, grafikák reprodukciói, kiállítási katalógusok archívumában őrzött fényképek, leírások, sajtóban megjelent illusztrációk jelentik - mind afféle körözvény: keressük. A munka köz- és magángyűjtemények adattárainak, archívumainak szisztematikus feltárásával kezdődött. Ezzel párhuzamosan Barki az Artmagazinban elindította Wanted című cikksorozatát, s az akcióba más művészettörténészek mellett olyan, jól ismert aukciósházak is bekapcsolódtak, mint a Kieselbach vagy a Virág Judit Galéria - az egyszemélyes kutatómunka ezzel túlnőtt önmagán, kutatók és műkereskedők közös erővel, együtt vettek részt (és vesznek részt még ma is) a kísérletben. Naponta jelentkeznek tulajdonosok féltve őrzött remekeikkel, a feltárás során pedig a kutatók olyan örökösökhöz látogatnak el, mint Berény Róbert lánya, akinek az ágyneműtartójából több száz eredeti rajz mellett egy keret nélküli vászon is előkerült, amiről a restaurálás után kiderült, hogy egy 1907-es, keresett mű, az Olasz lány aktja.
Az artnyomozás során a Nyolcak remekműveit remélhetőleg nem csak a pécsiek nézik majd meg. Lesz folytatás. Érdemes megfogadni a kurátor tanácsát: "Akinek van, vegye elő..." a történelem vagy önmaguk által (is) semmibe vett művészek fennmaradt, újból felfedezett alkotásait.
Czenkli Dorka
A Cézanne és Matisse bűvöletében - A Nyolcak - centenáriumi kiállítás című tárlat a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában március 27-ig látogatható
